Életünkben gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amelynek megoldásához meg kell lelnünk a megfelelő eszközöket. S bár törékenyek vagyunk, mégsem vagyunk kiszolgáltatottak…
Tudják, mi a különbség a kalapács és az ütvefúró között? Nos, ha már próbáltak betonba lyukat ütni egyikkel is másikkal is, akkor valószínűleg igen. Bár mindkettő kiváló eszköz a maga helyén, gyors, pontos eredményt a megfelelő eszköz alkalmazásával érhetnek el.
Életünkben gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amelynek megoldásához meg kell lelnünk a megfelelő eszközöket. S bár törékenyek vagyunk, mégsem vagyunk kiszolgáltatottak…
Jól példázza ezt N. Zsóka budapesti társunk esete is:
„Egyik napról a másikra utcára kerültem: beosztásomat megszüntették, a felajánlott helyet meg én nem fogadtam el. Első kétségbeesésemet követően asztalhoz ültem, és összeírtam, milyen gondok nyomasztanak. Tudtam, hogy a „bánatpénz” kitart egy darabig, de én sosem szerettem ölbe tett kézzel ülni. Fizetéskiesésemnek azonban hosszabb távon számos következménye lehetett volna rám és fiamra nézve, akit egyedül nevelek, s egyelőre nem láttam a kiutat.
Eleinte valóban csak az agykontroll-tanfolyamon tanultak éltettek, mert egy héten át bárkihez fordultam, bármihez kezdtem, semmi sem sikerült. Aztán a napi háromszori 20-25 perc relaxáció hatására, amihez gyakran használtam kazettát is, lassan kezdett tisztulni a kép. Sikerült kívülről szemlélni magamat és problémáimat; majd igyekeztem elképzelni magam a lehető legérzékletesebben, amint munkámmal jó szolgálatot teszek másoknak, s ezt jól megfizetik. Legjobban azt sikerült megjelenítenem, hogy az első pénzből meglepem magam egy pár új cipővel. Tettem ezt mindannyiszor, valahányszor csak eszembe jutott a helyzet, amiben voltam. Közben folyamatosan böngésztem az újságok álláshirdetéseit… Aztán összehozott a sors, a „véletlen” egy volt évfolyamtársammal, aki éppen helyettest keresett cégéhez a szakterületemen… A többit könnyű kikövetkeztetni. A cipő mindenesetre már itt van a lábamon.”
Mintha Einstein egyik meglepő gondolata: „ A képzelet fontosabb, mint a tudás.” vált volna realitássá Zsóka életében, miközben célszerszámként az úgynevezett Elmetükre technikát használta.
Mindannyiszor elcsodálkozom, ha mások sikeréről értesülök, vagy magam érek el eredményt – bár már 7 éve használom, oktatom a módszert – a maga nemében mennyire egyszerű, logikus és mégis különleges José Silva dinamikus meditációja. Ötvözi a relaxáció adta előnyöket az emberi elme kreativitásával. Szárnyakat ad a képzelet számára, amit ötvöz a realitással. A jelen felé fordít az által, hogy gyakorlatai révén megoldandó feladattá alakítja a problémákat, s ehhez megfelelő eszközökkel ruházza fel a cselekvő embert.
S az eredmények magukért beszélnek.