„Tizenkét éves koromban végeztem el a gyermek agykontroll tanfolyamot Győrben. Utána hónapokig programoztam, elsősorban az elmetükre-technikával, hogy felvesznek a vágyott gimnáziumba. Így is lett. Az egyetemi felvételire is hasonlóképpen készültem, akkor a programozáson kívül teleraktam az egész szobámat a célommal teleírt papírlapokkal. Tizenhét évvel később elmentem a felnőtt tanfolyamra, ahol újra találkoztunk. Döbbenten konstatáltam, hogy mennyi mindent alkalmazok azóta is a gyermekkoromban tanultakból, persze nem tudatosan, hanem  tulajdonképpen a személyiségembe épülve: pl. problémamegoldó gondolkodás, megoldásközpontúság, stresszkezelés tekintetében. És tanulni azóta is nagyon jól tudok, már a 2. egyetemet végzem – pszichológus leszek, az emberi fejlődés elkötelezettje. Most már az agykontrollt is szívből ajánlom majd minden fejlődni vágyó embertársunknak.”

„Panna máris használja a technikákat. Létrejött a kuckója, ami bővítés alatt áll. Matekra kontrollozik, ma írnak dolgozatot. Táncra kontrollozik, tegnap megdicsérték, hogy a csoportból Ő a legjobb. Hasfájását folyamatosan kezeli. A hétvégén dühbe gurult az unoka húgára, tényleg nagyon dühös volt. Szólt, hogy elvonulna kicsit. Visszajött, és nagyon kedves volt a továbbiakban vele és mindenkivel. Később elmesélte, hogy lement a kuckóba és lazított kicsit, illetve megbeszélte magával. Ma reggel bementem a szobába, és finoman  keltegetni kezdtem, erre megszólalt, hogy „nem gond anya, de a reggeli felkészülésembe beszéltél bele”. Nem győztem mentegetőzni, hogy azt hittem még alszik. Az éjszaka felkeltett, hogy rosszat álmodott, reggel pedig elmesélte, hogy átalakította a rémálmot. Szóval, nagyon sokat segítettél nekünk. Hétfőn reggel nem akart suliba menni, azt mondta, hogy inkább hozzád menne. Köszönöm még egyszer.”

„A tanfolyam utolsó gyakorlatának végén választhattunk valakit, akinek szívesen üzennénk. Apu már régóta külföldön volt, és hosszú ideje nem telefonált. Ezért arra kértem a szintemen, hogy másnap fél 5-kor hívjon fel, mert anyuval mindketten otthon leszünk. Aztán teljesen meg is feledkeztem az üzenetemről. Délután éppen tv-nézéshez készülődtem, amikor megcsörrent a telefon. – Tessék! – szóltam bele. Amikor meghallottam édesapám hangját, eleredtek a könnyeim. Pontosan fél 5 volt!”

„Leginkább a fájdalomküszöbbel kapcsolatban emlékszem pozitív dolgokra, mert nagyon sírós voltam… Pl.: amikor fogászatra mentem a tanfolyam után, anyukám is meglepődött, mert egy hang nélkül tűrtem végig a beavatkozást. Becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy szép helyen vagyok. A lámpa, ami az arcomba világított, volt a nap. Próbáltam jó dolgokra gondolni miközben a számban matattak. A fájdalmat teljesen kizártam, és úgy keltem fel a székből, mintha otthon az ágyamban egy kényelmeset aludtam volna…”

„Sok szép sikert értem el az agykontroll segítségével. Pl. háromujj-technikával azt, hogy németből ötösöket viszek haza, földrajzból hármasok helyett négyeseket kapok, fizikából pedig hármas helyett négyest és ötöst is kapok. Otthon fogadást kötöttem a szüleimmel és a testvéremmel. Abban fogadtunk, hogy 10 szót megjegyzek a memóriafogas segítségével. Szavanként 10 Ft-ot kértem. Olyan jól sikerült, hogy a testvéremtől, anyutól és aputól is 100 Ft-ot kaptam. Megnyertem a fogadást!”