Mi az emberiség két legfőbb tévedése, és miért nem hallottunk róla az iskolában? * Milyen szerepünk van e tévedés fenntartásában, és mi ennek a következménye? Mit eredményez ennek felismerése?

Miként vezetnek félre az érzékszerveink? *Hogyan sétálunk bele téves nyelvhasználatunkból fakadóan élethelyzeteink csapdájába?

Miért betegít meg a gondolatokkal, érzelmekkel, cselekedetekkel való azonosulás? *Mi lehet a meditáció szerepe a gyógyulásban?

Miként ébredhetünk fel az illúziók rabságából, hogy saját életünket élhessük másoké helyett? *Miként ismerhetjük fel mentális programozottságunkat, és szabadulhatunk meg tőle?

Mire megyünk a technikákkal, és mire nélkülük? Miként jöhetünk rá, hogy az élethelyzeteinkben megmutatkozó viselkedés-, érzelmi- és gondolatmintákban nincs semmi személyes, azok egyszerűen az emberi elme kondicionáltságának a termékei, aminek nem vagyunk tudatában?

Mit jelent a spirituális (megoldás) keresés, és mikor ér véget? *Hogyan szüntethetjük meg a gondolkodásunkból és téves érzékelésből fakadó, ám élethelyzeteinknek tulajdonított kiszolgáltatottságunkat az érzelmek és a gondolat fölé emelkedés segítségével?

Hol és hogyan találhatunk rá a LÉTEZÉS FORRÁSÁRA a tudatosság és a figyelem kiterjesztésével? Miként kötelezhetjük el magunkat a spirituális ébredés mellett a mestermeditációban?

Mottó:

„Mindössze ennyit tehetek érted, hogy segítek felejteni.  Ez az, amit a tanulás kapcsán a spiritualitás jelent: felejteni, felejteni csaknem mindent,  amire csak tanítottak. Szándékot a felejtésre, a figyelésre.” A De Mello