Bármilyen hihetetlen, elsősorban önmagát, azt, hogy saját maga irányíthassa életét, s az eszközöket, amivel mindezt elérheti.
Úgy írok róla, mintha 1990-ben mindez olyan nyilvánvaló lett volna. Az a különleges zaklatottság és hiányérzet, ami korábban egy verseskötetben öltött testet, ezúttal nem éri be a jambusok vigasztalásával. A történet egy Trabant csomagtartójából vásárolt Agykontroll-könyvvel veszi kezdetét, amit csakhamar gyakorlati bemutató is követ. Véletlenül jutok hozzá egy belépőjegyhez, legalábbis ekkor még ezt gondolom. Aztán megtörténik a csoda.
Csillogó szemű emberek jönnek ki Dr. Domján László agykontroll programjáról. Mint kiskutya szájában a csonttal rohangálok a hírrel embertől emberig. A többség még nem érti. Ennek ellenére azonnal használni kezdem a technikákat. Hamarosan mutatkozik az eredmény: minden előzmény nélkül fejest ugrom egy MLM-vállalkozásba, és lubickolok benne. Ám az egyik napilapban megakad a szemem egy pályázati felhíváson: gyermekagykontroll-oktató kerestetik. Megpályázom. Mint utóbb kiderül, az országból több mint háromszázan ugyanezt teszik. Itt csak az agykontrollos meditáció segíthet. Délelőtt tanítok, délután üzletet építek, és reggel, délben este programozom, hogy behívjanak felvételizni. Az oktatóképzést már csak tized annyian kezdjük el. Jó együtt lenni, de még gyanakodva méregetjük egymást: ki mit tud? 1992 tavaszán vizsgázunk – kevesebben.
Az első tanfolyamra heten jönnek el, éppen elférünk a nagyszobában. A gyermekoktatásnak nincsenek előzményei Győrött, de sehol az országban. Mindent önállóan kell kitalálni és megszervezni: „egyszemélyes hivatal”. Anyám, én ilyen lovat akartam? Szerencsémre jó szövetségesem akad feleségem, lányom és az agykontrollosok személyében. Közben kiderül, két lovat, sőt hármat, nem tudok egy fenékkel megülni. Előbb ott hagyom iskolai munkahelyemet, később az üzletépítést is, és az agykontroll-oktatás mellett döntök. Sokáig még hiányzik azok társasága, akik bevezettek a vállalkozás rejtelmeibe, pozitív mintával szolgáltak hozzáállásból, lelkesedésből, sikerorientációból, együttműködésből – csupa olyasmiből, amit kevés helyen oktatnak. Most mindez a javamat szolgálja.
Egyértelműen a Silva-módszer évei jönnek. Győr-Moson-Sopron megye után Komárom-Esztergomban is oktatok, s az alaptanfolyamok mellé összeállítok két, tanulást segítő programot az általános- és a középiskolás korosztály számára, miközben egy antológiára való vers is összegyűlik. Már csak a „korona” hiányzik. S 1997 januárjában elhangzik a kérdés: oktatnánk-e Budapesten is? Indokolt a többes szám, már a feleségem is oktató. Miután megiszunk rá egy pohár vizet, igent mondunk a lehetőségre. Az év mégis inkább a Villámolvasás jegyében telik. Ez azonban már egy másik történet – a folytatásról.