A GYÓGYÍTÓ TALÁLKOZÁSOK, BEAVATÓ TÖRTÉNETEK  sorozat keretében újabb beszélgetéseket, tanfolyamokat indítunk  a testi-lelki gyógyulást eredményező szemléletváltásról; a téves érzékelésből fakadó illúziók leleplezéséről; önkorlátozó hiedelmeink elengedéséről; a szeretetből és megbocsátásból eredő belső Forrás felfedezéséről, a tudatosság kiterjesztéséről,  a spirituális tanulásról

Álmodtak már? Szépet is, rémeset is? Ébresztették már fel magukat rémálomból? Haragudtak-e önmagukra vagy álmuk bármely szereplőjére a történtek miatt? Ugye, milyen jó volt rájönni, hogy mindez elmúlt?

Nos, a rémálom még nem múlt el. Kollektív, az egész emberiséget érintő, „Stockholm-szindrómáról” beszélek. Olyan régen került ebbe az állapotba – még Ádám és Éva idején –, hogy még csak nem is tud róla.  A kóros elmeműködés fogságában él, és beleszeretett a fogva tartójába. Mostanra vallásai, tudományágai, gyógyászatai, kultúrái vannak. Ezek mindegyike a hamis érzékelésen alapuló érzék-kielégítés és fájdalomcsillapítás szolgálatában áll. Működésének lényege, ami egyben fennmaradásának záloga is, a figyelem megragadása és elterelése bármi áron – a megoldásról.

Az iskolai tananyagok éppen ezért mit sem tanítanak arról, hogy életformánk illúzión alapszik, a korlátozott érzékszervi érzékelés/észlelés és az ebből fakadó „problémamegoldó” gondolkodás illúzióján. Időnként egy-egy történelmi sorscsapás vagy természeti katasztrófa mintha felrepesztené az illúzió burkát, és az igazság fénye rávetülne erre a kóros folyamatra. Ám, ahogy a mesebeli sárkány fejét levágva máris három új nő a helyébe, úgy az öntudatlanul Stockholm szindrómában szenvedő emberiség is mire megoldana egy-egy problémát, számos újabbal találja szemközt magát.

Mi lenne, ha ráeszmélhetnének, hogy az, amit eddig az életüknek véltek, az továbbra is csak álom? Pedig szívüket, lelküket adták érte… Fel akarnának ébredni érzékszervi élményeik, érzelmeik, gondolataik és élethelyzeteik rabságából? Meg akarnának gyógyulni?   Mi lenne, ha végre felismernék, hogy az a gondolat is a megtévesztés magasiskoláját képviseli: „Ne csak álmodozz a szebb életről, hanem éld az álmaidat.” Egyelőre – látszólag – nem is tudunk mást tenni, hiszen mindannyian álmodunk: az elme álmát.

Ám, ha lassan is, a tudat szintjén elindult egy feleszmélési folyamat. Illúzió-álomba ragadásunk szorosan kapcsolódott gyermekkori állapotunkhoz, amikor kiszolgáltatottnak, bizonyos helyzetekben áldozatnak véltük magunkat, és kívülről vártuk/kaptuk a megoldást. Az ego, mivel nehezen viselte el azt az állapotot, hogy nem ő irányít, különböző eszközökkel, módszerekkel, technikákkal felvértezve igyekezett megoldásra jutni, és ez – látszólag –, meg is történt. Azzal, hogy rájöhet, hogy mindezekkel valójában új akadályokat teremtett, és a szenvedés újabb spirálját indította el, olyan konfliktusba, válságba kerül, ami már feloldhatatlannak bizonyul a számára is, mert a pusztulását okozza. Nos, ez az az eljövendő a pillanat, amikor rábízza magát a Magasabb Intelligenciára, és bár elveszíti a világot, önmaga válik ébredéssé.

Tetten érte már életében ezeket a folyamatokat? Szeretne tovább lépni? Vagy lehet, hogy ez is csak újabb illúzió?…

Hogy mi lesz a megoldás? Talán annak felismerése, hogy nem is mi voltunk az álomban, hanem az álom zajlott bennünk…

Erre a felismerési lehetőségekkel teli, gyöngéd szemléletváltásra invitáljuk találkozóink résztvevőit, személyes gyógyulási élményeik felhasználásával. További információk: honlapunk KAPCSOLAT  oldali Tanfolyam naptárában és info@alfahullam.hu

„Mindössze ennyit tehetek érted, hogy segítek felejteni. Ez az, amit  a tanulás kapcsán a spiritualitás jelent: felejteni, felejteni csaknem mindent, amire csak tanítottak. Szándékot a felejtésre, a figyelésre.”  A De Mello