V. ZSOLT

Leginkább a fájdalomküszöbbel kapcsolatban emlékszem pozitív dolgokra, mert nagyon sírós voltam.

1998-ban voltam Nálad (ha jól emlékszem) Szigetszentmiklóson a Városi könyvtárban.
Amire emlékszem sikerélményként az a reggeli felkelés volt, hogy beprogramoztam mindig mikor kelek, és az ébresztő óra előtt felkeltem és, hogy hamar el tudtam aludni.

Leginkább a fájdalomküszöbbel kapcsolatban emlékszem pozitív dolgokra, mert nagyon sírós voltam. Egy kisebb sérülés vagy karcolást is nagyon drámaian éltem meg  Viszont arra emlékszem, hogy amikor beütöttem a lábam vagy kezem, akkor hamar el tudtam mulasztani az elmúlt nem fáj többszöri ismétlésével, és hogy odatettem a kezem.

És amikor fogászatra mentem a tanfolyam után anyukám is meglepődött, mert egy hang nélkül tűrtem végig a beavatkozást. Becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy szép helyen vagyok. A lámpa, ami az arcomba világított, volt a nap. Próbáltam jó dolgokra gondolni miközben a számban matattak. A fájdalmat teljesen kizártam, és úgy keltem fel a székből, mintha otthon az ágyamban egy kényelmeset aludtam volna. Ez sajnos a napokban már nem megy így. Tudom nagyjából a folyamatot, de nem tudok úgy ellazulni.

Remélem, hogy a májusi felnőtteknek szóló tanfolyamon sikerül visszaszereznem minden emléket, és újra tudom használni a mindennapokban.