„Leginkább a fájdalomküszöbbel kapcsolatban emlékszem pozitív dolgokra, mert nagyon sírós voltam… Pl.: amikor fogászatra mentem a tanfolyam után, anyukám is meglepődött, mert egy hang nélkül tűrtem végig a beavatkozást. Becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy szép helyen vagyok. A lámpa, ami az arcomba világított, volt a nap. Próbáltam jó dolgokra gondolni miközben a számban matattak. A fájdalmat teljesen kizártam, és úgy keltem fel a székből, mintha otthon az ágyamban egy kényelmeset aludtam volna…”