SZ. GIZELLA

Hamarosan jön a következő vizsga – ez már szigorlat – amelyre természetesen villámlással fogok készülni

Olyan boldog vagyok, hogy nem várhatok a következő találkozásig, így most mesélem el legújabb sikeremet: Mindenek
előtt 5-öst kaptam ma délután a vizsgán! (Jogalkalmazás és
tanügyigazgatás) Elég száraz, és sok fontos kifejezést, megfogalmazást
tartalmazott valamennyi tétel. Egyetlen könyvet kellett ehhez
megtanulnunk, mely csupán 208 oldalból áll. Azonban ez is jelzi, hogy
nagyon tömör megfogalmazásban íródott. Fotóolvastam a könyvet –
először közvetlenül a tanfolyam után – és néhány nap múlva előadásokat
hallgattam belőle a konzultáción. Ekkor még csak egyetlen témakört
aktiváltam, amelyről nekem kellett néhány perces vetítéses prezentációt
tartani. Akkor készítettem erről a tételről elmetérképet is. Azután nem
foglalkoztam vele kb. egy hónapig. A vizsga előtt két nappal újra
fotóolvastam a könyvet. Másnap aktiváltam, és valamennyi (8) tételről
elkészítettem az elmetérképet. A vizsga napján délelőtt
átismételtem az elmetérképek alapján az anyagot. Ezután kényelmesen
megebédeltem és úgy gondoltam belefér az időmbe még egy „kazettázás” (A
tökéletes memória). Van a szalagon egy rész, amikor el kell képzelni azt
a helyzetet, amelyben alkalmazom az új ismereteimet. Nos, ekkor láttam
magam a vizsga helyszínén, kezemben a tételsor. Egészen váratlanul a 2.
számú kiemelkedett a többi közül. Elhessegettem a gondolatot, mely
szerint ezt fogom húzni. Biztosan csak a félelmeim miatt jött ez a kép –
gondoltam akkor. ( Az 1-2-3 tétel talán a legnehezebb volt) Nem is
kérdeztem magamtól, mit fogok húzni! De csak előttem volt a tételsor, s
az esettanulmányhoz hasonlóan végigpásztáztam a szememmel, hogy talán
most más fog kiugrani – de nem, megint a 2, sőt nagyon élesen,
megnagyobbodva emelkedett ki a többi közül.Ezek után – visszatérve –
első gondolatom az volt, mit is kezdenék ezzel a tétellel. Nem jutott
eszembe semmi! Gyorsan elővettem újból az elmetérképet, és szép
tüzetesen újra átnéztem. Ezek után indultam vizsgázni. A többit
már könnyű kitalálni: a 2. tételt húztam! Magamban mulatva ültem le az
üres papír elé – és megint nem jutott eszembe semmi! Már-már kezdtem
pánikba esni, amikor felvillant egy szó a térképemről. Olyan volt, mint
amikor a sötét szobában felkapcsolod a kislámpát az íróasztalodon. Aztán
– egyébként nem sorrendben – de jöttek az újabb gondolatok. Amikor
megakadtam, „ábrándozva” kinéztem az ablakon és szép lassan eszembe
jutottak a dolgok. Egész egyszerűen újrarajzoltam az elmetérképemet.
Természetesen otthon szép színesen, képekkel, stb., itt már csak valóban
vázlatosan. A tanár úr látva, hogy a papírom tele van, de nem úgy,
ahogyan megszokta – elkérte, hogy mi is ez? Én kezdtem magyarázni, hogy
itt a cím, ezek a főbb témakörök… Ő meg csak nézte, nézte, s a végén
feltett egy kérdést, melyre pontosan tudtam a választ. Ezek után
közölte, hogy szépen felkészültem, „nincs rajta fogás” – ez az ő szava
járása, ha nem tud már mibe belekötni. Nos, ez a történetem. Két
tanulsága van számomra. Az egyik, hogy az így megtanult anyag nem
biztos, hogy „kapásból” beugrik. Talán kicsit több időt kell hagyni az
elmének, hogy felidéződjön. A másik, hogy korábbi vizsgáimon néhány
tételt jól tudtam, néhányat kevésbé, a többit meg átlagosan. A
villámolvasással azonban az a tapasztalatom, hogy valamennyi tételt
egyformán tudom. Nincs meg az a szelekció, ami az érdekes, vagy száraz
anyag elsajátításakor a szubjektivitás esetleg befolyásolná a tanulás
eredményességét. Villámlásnál minden szó egyenrangú, tehát sokkal
átfogóbb ismereteket lehet így szerezni, mint a hagyományos tanulás
során. Hamarosan jön a következő vizsga – ez már szigorlat – amelyre természetesen villámlással fogok készülni.