S Lilla

“Sajnálattal közlöm, hogy amire rá se nézek, azt az anyagot sajnos a Villámolvasás se juttatja a fejembe.”

„Azt a földi halandót, aki ma este a szobámba belépett volna,
egészen megdöbbentő élmény fogadta volna: a babzsákfotelomban ültem,
komolyzene ment, és készültem a kémia témazáró dolgozatra. Én! Szó se
róla, elkövettem már ilyesmit, de ritkán ilyen intenzitással. (Idén
februárban például, a gimnáziumi felvételimre.) És tudod, mi az érdekes?
Még élveztem is! Előzőleg fotóolvastam az anyagot (a füzet vázlata),
majd pihentettem egy kicsit. Tekintve, hogy a vázlat maga rövid volt, de
nagyon tömény, mindjárt az elmetérképezéssel folytattam. Fantasztikus
volt. Rajzolgattam a is színes filceimmel az elektronkákat, és alig
fáradtam közben el. Köszönöm! Ui.: a dolgozatot holnap írjuk. Én nem bízom el magam, de ötös lesz.” S. Lilla 1. levele „Úgy
tűnik mégis elbíztam magam: Szóval mindent megtanultam a kémia
témazáróra, elmetérképeztem és minden, mégis négyes lett. Ugyanis egy
anyagrészt, a kémiai számításokat kihagytam, és ezek a feladatok
kellőképpen ki is fogtak rajtam. Sajnálattal közlöm, hogy amire rá se
nézek, azt az anyagot sajnos a Villámolvasás se juttatja a fejembe.” „Viszont
egyéb tekintetekben csodálatosan működik a módszer! Annyira lelkes
voltam, hogy már a tanfolyamról hazajőve vagy négyezer oldalt
fotóolvastam (vagy 20 könyv), annak reményében, hogy az így megismert
stilisztikai elemek és szerzői fogások majd a tudatalattimban
összeérnek, és magasabb szintre fejlesztik meseírási képességeimet. … „…szépirodalmi
művek esetében az előzőleges fotóolvasás nagyon hasznos módszernek
bizonyult. Tényleg jobban megérintenek így érzelmileg a könyvek, és
gyorsabban is olvasok, az angol nyelvű könyveket is jobban megértem,
mint korábban. Nemrég kedvenc együttesem, a Nightwish új albumot
jelentetett meg. Fotóolvastam a dalok szövegeit. Még hűséges rajongóhoz
képest is igen gyorsan tanultam meg őket!” S. Lilla 2. levele Eldöntöttem, hogy nem árasztalak el túlságosan sikertörténetekkel, de ez a mai nagyon látványos volt. Ma délután villámolvastam Az energiamező című könyvet. Azt hiszem, már hallottál róla. Nos,
megkérdeztem magamtól a beindító kérdéseket, elkezdtem elmetérképezni.
Nagyon-nagyon felfokozott elmeállapotba kerültem, olyan volt, mintha az
agyam egyszerre sokkal több tudatszinten funkcionálna az átlagosnál.
Szabadabban megfogalmazva: úgy éreztem, zseni vagyok. Egy kicsit talán
“túl is pörögtem”. Mivel naponta egy-két órát, de legalább egy
felet azzal töltök, hogy történeteket írok, ez az információcsatorna
nagyon bejáratott nekem. Megtörténik, hogy nem meditálok, hanem csak
írok, kvázi automatikusan, és a tudatalattimból/Istentől/angyaloktól
mindig nagyon értelmes és építő gondolatok “jönnek át”. Most is
ilyesfajta késztetést éreztem. Mi baj lehet belőle? – kérdeztem
magamtól, és leültem írni. Így aztán három dolog volt előttem
aktiváláskor: a billentyűzet-monitor, a könyv és az elmetérkép a
filcekkel. Elmeállapotom nyugodtabb lett, a túlpörgés megszűnt. A könyv
információi nagyon nagy sebességgel áramoltak át az elmémbe, és az
alapján, amit spontán módon leírtam, sokkal jobban megértettem a
szöveget, mint egyébként (hagyományos olvasással vagy egyedül
elmetérképezéssel) tettem volna. Igazán érdekes élmény volt, sokkal
sűrűbb, jobb és hatásosabb, mint a hagyományos olvasás. Megjegyzem:
miközben olvastam és aktiváltam, szimfonikus metál ment nálam, kedvenc
zenekarom új albuma, egy összetett, komplex zenei alkotás. A fotóolvasás
és az aktiválás közötti szünetben a főleg Mozart-művekből álló “Fuvola
és hárfa” című album szólt. A zene mindig nagyon inspirálóan hat rám;
azt hiszem, ez is sokat gyorsított a feldolgozás sebességén.”