S. Endréné, Juli

Egészen megváltozott a kapcsolatunk. Lassacskán „megtanultunk” érezni, beszélni az érzéseinkről.

A tanfolyam után sokat töprengtem azon, mi lenne az a
legegyszerűbb mód, amivel folyamatosan hatni tudok a diákjaimra anélkül,
hogy állandóan noszogatnom kellene őket. Nagy hatással volt rám, amit a
pozitív megerősítésekben rejlő lehetőségekről meséltél Emoto kutatásai
kapcsán. Nagyon megfogott az a tény, hogy a víz képes átvenni, még az
írott szövegek rezgéseit is. Gondoltam, ha már a mi szervezetünk
jelentős része is víz, akkor ránk is hatással lehet. Ezért készítettem
egy feliratot a következő szöveggel: KÉPES VAGY RÁ! KÉRLEK, TEDD MEG!
SZERETLEK! A tanév elején ezt ki is tettem az osztályban közvetlenül a
tábla fölé, és kíváncsian vártam a hatást. Először nem az
következett be, amire számítottam. Nem csak a diákjaim, hanem a kollégák
egyike-másika is kérdőre vont, hogy mit akarok ezzel a „szeretlek”
dumávál. (Most őket idéztem.) Mivel minden csoda csak három napig tart,
abbamaradtak a megjegyzések. Ám érdemes lenne látni az arcokon ülő
mosolyt most – hét hónap elteltével -, amikor belépek a terembe. Ez az
idő, úgy látszik, nem múlt el nyomtalanul. Egészen megváltozott a
kapcsolatunk. Lassacskán „megtanultunk” érezni, beszélni az
érzéseinkről. Tudom, még sok lehetőség maradt kiaknázatlanul az
elhangzottak közül, de már van közünk egymáshoz.