P-né Hajni

Én is alig hiszem el, de el kell újságolnom

„Én is alig hiszem el, de el kell újságolnom neked, hogy az
ikrek közül Rita, tudod, aki beteg volt a második nap. A napokban azzal
jött haza, hogy dolgozatot írtak. Én már éppen kezdtem zsörtölődni, hogy
ugye kértelek tegnap, hogy ismételjük át. Erre azt mondja nekem. – Anya ne izgulj jól sikerült.
– Miből gondolod, hogy jól sikerült, mikor alig tanultál rá. Félig már
ment kifelé a szobából, amikor visszafordul és mutatja a jobb keze három
ujját. – Így csináltam. Na, én hittem is meg nem is. De tegnap este
kikérdeztem a fizikát, nem nagyon akarta a Rita, de azért odaült. Ha
nem is olyan precízen, de mindent értett és tudott. Mondom neki – te ezt
mikor tanultad meg nem is volt a kezedbe könyv? Azt mondja nekem –
anya, így figyelek az órán. És megint összetette a három ujját. A
történethez az is hozzátartozik, hogy a tanfolyam után nagyon szerettem
volna, hogy valamit hasznosítsanak az ikrek belőle. Éjszaka többször
titkos üzenetet küldtem, hogy ha órán használja a három ujj technikát és
figyel, az jó lesz, mert kevesebb időt kell tanulással töltenie
délután. Na, mit mondjak, mindkettő bejött. Tényleg nem tanul sokat
délután, de legalább az órán jobban tud figyelni. Anna még makacsul tiltakozik, azt mondja „hülyeség”, pedig tőle vártam volna, hogy előbb rákattan a dologra. Köszönöm a segítséged, nekem is nagyon hasznos volt, talán még jobban, mint a gyerekeimnek. Sokat
„takarítunk”, ez mindig nagyon vicces. Én elég sokszor szidom saját
magam, “Ó de balga jószág vagyok”- erre az Anna felkiabál, a
földszintről – töröld, töröld, töröld. Szóval neveljük egymást. A dolog
nyitja talán az, hogy nem hagyom feledésbe merülni azt a számomra szép
és hasznos hétvégét. Rájöttem, sokkal többet tehetek értük, ha én is
használom azt, amit a gyerekeim tanultak a tanfolyamon. Pedagógus-konduktori
végzettségem révén a gyerekek tanfolyamából én is rendkívül sokat
kamatoztatok. Pl: az indián éneket, keresztbe lendítéseket a tanulási
zavarosokkal , vagy a lusta nyolcasokat, a fül-orr fogásos mókát. Az is
bejön a kisebbeknél, hogy légzéssel lazítunk tanulás előtt. Sok
önbizalomhiányos gyerekem van, nekik kitaláltam egy ügyesítő feladatot.
Egyik kézből a másikba dobálják a babzsákot, és közben mondogatjuk: Okos
vagyok, ügyes vagyok. Érdekes megfigyelni, mit gondolnak magukról a
gyerekek. Ha nem gondolja magát ügyesnek, azt a szót többször kihagyja.
Vagy épp fordítva, ha nem érzi magát okosnak, akkor azt használja
nehezebben, de gyakorlással szépen helyre áll a rend. Persze sok mindent
tanultam máshol is, de te olyan jól építetted fel azt a két napot, igen
nagy hatással volt rám. Mindent nagyon köszönök neked. Szeretettel P-né Hajni