N. JÓZSEF

DE MÁR TUDOM, HOGY NEM AZ A HANG VAGYOK
A FEJEMBEN, amit eddig magamnak hittem. 

Találkozónkat követően valaki elkezdett nevetni a szavaimon, ami iszonyatos dühöt váltott ki
belőlem. De ahogy megfigyeltem az érzést, és nem minősítettem semmilyennek,
csupán csak megfigyeltem, egyszerűen átalakult forrósággá, ami távozott a
testemből a mellkasomon és a karjaimon keresztül. A kezeimen még egy
darabig éreztem a meleget. Érdekes volt, eddig még nem éltem át ilyet.
És nem maradt bennem semmilyen harag. Még ezen a napon vettem pár
könyvet Eckhart Tolle-tól, A most hatalmát (hangoskönyv formában is),
A Megszólal a csendet és az Új földet. A most hatalmával kezdtem. Hallgattam
és olvastam is.

A dolgok csak ezután kezdtek érdekessé válni. Elkezdtem gyakorlatban is
alkalmazni, a mindennapi életben, a munkámban, otthon, a szabadidőmben,
még éjszaka is. Különös nyugodtság vett körül. Pár nap után, egy szokványos
munkanapon, megittam a kávémat, majd édesapámmal felrakodtunk a kisteherautóra.
Közben nem pörögtek a gondolatok, minden pillanatban átadtam
magamat a mostnak, a jelen pillanatnak. Nem törődtem azzal, hogy mi volt egy
perccel ezelőtt, és azzal sem, hogy mi lesz egy perc múlva. Átadtam magamat a
jelennek, és figyeltem.

Reggel 9 óra tájban különös, mély nyugodtságot kezdtem el érezni, ami egyre
erősödött. Bementünk egy boltba ezt-azt vásárolni. Hirtelen olyan hatalmas
boldogságot, mély nyugalmat és örömet éreztem, amit eddigi életem során még
soha. Ahogy néztem a polcokon az árukat, ahogy kifelé tekintettem az ablakon,
ahogy az embereket néztem, az maga volt a boldogság – öröm – szeretet.
Elindultunk hazafelé. Csak ültem a kisteherautóban. Néztem magam előtt a
szerszámokat. Még sohasem láttam ilyennek az egyszerű, hétköznapi
tárgyakat. Nem megszólalni. Ez leírhatatlan érzés. Délután 2 óra körül elkezdtem
félni, hogy elveszítem ezt az állapotot vagy érzést, mire az lassan,
fokozatosan elmúlt. De napokig még mély nyugalomban voltam. Később, a
könyvekből jöttem rá, hogy mit kellett volna tennem a félelemmel.

Mostanra egy picit mintha visszaestem volna. Néha az ego visz
magával, mint a hullám. DE MÁR TUDOM, HOGY NEM AZ A HANG VAGYOK
A FEJEMBEN, amit eddig magamnak hittem. Eddig mindig azonosultam a
gondolataimmal, mert saját énemnek tekintettem őket. Most már viszont tudom,
hogy a gondolatok is hozzám tartoznak, DE AZOK NEM ÉN VAGYOK.