M-né S. Szilvi

Ami miatt elmentünk a tanfolyamra, az a helyzet majdnem teljesen megoldódott.

Ami miatt elmentünk a tanfolyamra, az a helyzet majdnem
teljesen megoldódott. Andris mindig jó tanuló volt, évente 3-4
dicséretet bezsebelt magatartásból és szorgalomból, de idén
szeptembertől itthon egyáltalán nem akart leülni házit írni. Ezt úgy
kell elképzelni, hogy vagy már előtte sírt, és csapkodott kb. fél óra
hosszat, vagy tanulás közben akadt ki, és akkor viselkedett így. Lehet,
hogy én kezeltem rosszul a helyzetet, mert volt, hogy erélyesen akartam
megoldani a dolgot, de bármit mondtam neki, nem használt. Akkor sem
változott semmi, mikor nyugodt maradtam. A hiszti szinte állandó
vendégünk volt, és már az én gyomrom rándult görcsbe, ha tanulásról volt
szó. A tanár néni is panaszkodott rá, hogy olyan, mintha lélekben ott
sem lenne az órán, teljesen szét van esve, és magához képest rosszul
teljesít (matekból eddig ötös volt, akkor meg hármas lett). Az
okot nem sikerült megfejteni, ő csak annyit mond, mikor kérdezzük, hogy
utálja az iskolát, és nem szeret oda járni. Azért van egy gyanúm, a
nyári szünetben megy a tévében egy sorozat, ami önmagában szellemes,
csak az az egy hátulütője van, hogy a szignálban elhangzik az a mondat,
hogy „az iskola tönkre tesz mindent”. Andrisnak ez annyira tetszik, hogy
lelkesen énekli, túlharsogva mindent. Most már persze töröl-töröl van
helyette, és mindig mondjuk neki, hogy a sorozatban szereplő gyerekek
űrhajót találnak fel, és ezen kívül még számos egyéb, okos dolgot,
úgyhogy azt a tudásukból szedik össze, tehát nem a tanulás a mumus.
Mivel nálunk bevált az agykontroll, nem is gondolkodtam másban, mint
egy gyerektanfolyamban. Miután elvégezte, megpróbáltunk egy-egy ilyen
kirohanásnál relaxálni, de volt, hogy végig hüppögött, és duzzogott, és
minden baja volt, képtelen volt megnyugodni. Szerencsére már jóval
kevesebb ilyen eset fordult elő, és kb. egy hét után jutottam el arra a
szintre, hogy alkalmaztam azt, amit ellestem tőled, azaz közöltem vele,
hogy én jól akarom érezni magam, és ebben az ő viselkedése nem fog
meggátolni. Persze nem bírtam ki, hogy hozzá ne tegyem, csak magával tol
ki, ha hisztizik. Kb. háromszor próbálkozott be ezzel, az utolsónál a
párommal csak vigyorogtunk, és elküldtük őt külön szobába tanulni. Azóta
kb. kétszer borult ki, de sírás nem volt, és öt perc alatt átbeszéltük,
hogy nem is olyan nehéz a feladat, és higgadt fejjel hamar megoldható. Eleinte
relaxáltunk naponta, de egyedül sosem akarta csinálni, és végül már
velünk sem. Ennek ellenére azért sokat javult a helyzet, nyugodtabb, és
kiegyensúlyozottabb. A tanfolyamot a téli szünetben végeztük el, és már a
félévi bizonyítványon látszott a javulás, ugyanis minden tárgyból
megkapta a jobb jegyet A vicces az, hogy matekból 4,0 volt az átlaga, és
mégis ötösre zárták le (azért, mert ismeri őt a tanár néni, és tudja,
hogy érti, csak volt ez a hullámvölgy). A tanfolyam óta hét dicsérete
van, a figyelme jobb, mint régen, lelkes, együttműködő és segítőkész.
Úgy járok fogadóórára, hogy dicshimnuszt hallgatok a fiamról, amíg a
többi gyerekre fél óra hosszat panaszkodnak a tanárok (sajnos ezt is
végig kell hallgatnom, holott elviekben ez nem rám tartozik, talán
titkon reménykednek, hogy tudok segíteni?). Andris minden
dolgozatnál használja a 3 ujj technikát, eszébe jut a szükséges
információ. Több verset is ezzel a módszerrel tanul, van, hogy szünetben
jut eszébe, és van rá pár perce, és így is ötöst kap. Mivel napközi
otthonos, így még alig van szöveges tanulni valója, de majd jövőre már
ott is lehet használni ezt. Fájdalomcsillapító technikát nem csak magán,
de az osztálytársain is alkalmazza, percek alatt elmúlik, vagy rosszabb
esetben enyhül a fájdalom (ez többnyire eséseknél kell). Szerintem fogunk mi még menni ismétlőre, de már ez a változás is remek, köszönjük a segítséget! Andris
sikereinél egy dolog kimaradt, az iskolában Jókai díjat kapott (csak
eddig nem igazán derült ki, hogy mi is az, de most megtaláltam a helyi
újságban, idézem) „Minden évben azok a diákok érdemlik ki, akik
tanulmányi eredményükkel, szorgalmukkal, közösségi munkájukkal példát
mutatnak társaiknak, illetve tanulmányi és sportversenyeken öregbítik a
jókaisok hírnevét”. Összesen négy gyerek részesült ebben az
elismerésben, két nyolcadikos és két negyedikes. Rengeteg jót
köszönhetünk az agykontroll módszerének, ha nem találkoztam volna vele,
nagy valószínűséggel Andris sem lenne, hiszen ő egy programozott baba.