H-né B. Judit

…tréninged után azonnal hozzákezdtem a kincsgyűjtéshez, ami most nagy hasznunkra van…

Kicsi lányom idén kezdte az iskolát. A Zseniket nevelünk
tréninged után azonnal hozzákezdtem a kincsgyűjtéshez, ami most nagy
hasznunkra van. Először is megfigyeltem a gesztusaimat. Örömmel vettem
észre, hogy mások a vigasztaló mozdulataim (ölelem, puszilom) és mások a
dicsérő gesztusaim (hajacskájának, vállának simogatása). Minden
helyzetet megragadtam – eddig és ezután is -, amikor örömmel mesélt egy
kellemes élményéről vagy sikeréről. Természetesen adódnak
kellemetlen helyzetek az itthoni tanulásban (nem napközis, együtt
tanulunk délutánonként). Meglehetősen mozgékony kislány, így a
monotóniatűrése sem a legjobb. Ami persze alapvetően nem baj, de másfél
órát végigtanulni megszakításokkal se könnyű. Időnként bedurran, ha
valami nem jut eszébe, vagy nem úgy sikerül húzni azt a bizonyos
vonalat, és már ötödjére radírozzuk ki, mert ugyebár csillagot szeretne
kapni a végeredményre. Na, ezek azok a bizonyos helyzetek,
amikor kitűnően tudom használni a tanult módszert: megsimogatom a kis
fejét biztató szavak kíséretében. NAGYON látványos, ahogyan azonnal
lehiggad a rögzítésnek köszönhetően, és újult erővel fog hozzá a
feladathoz! És ez nem egyszer, hanem rendszeresen működik. Köszönjük
mindannyian! És persze a többit is. (Kipróbáltam: csak a szavak
önmagukban kevésnek bizonyultak.)