Gabi

Itt érti meg az ember, hogy mindannyian egy nagy egész részei
vagyunk. Ha az egészen keletkezett sok apró kis sebet egyenként
begyógyítjuk, azzal a nagy egészet gyógyítjuk meg.

Először csak szemlélődőként mentem el, de egy állításban
segítő szereplőként mégis indulatok ébredtek bennem, pedig nem ismertem
az állító családját, sem a többieket. Ez felkeltette az érdeklődésemet. A
következő alkalommal én is kéretem állítást, de kicsit csalódott
lettem, mert minden áron ésszel akartam, megérteni, mi történik.
Konkrét, racionális magyarázatot vártam, illetve megoldást a
problémámra. Ezzel szemben nem értettem a történéseket. Harmadszor
megint, mint segítő mentem a családállításra, gondolván, hogy most
lesz, ami lesz, hagyom, hogy az érzések vezessenek, nem gondolkodtam,
nem agyaltam. A harmadik állításnál nagyon furcsa dolog történt. Egyszer
csak, ahogy mint segítő benne voltam a jelenetben iszonyú mélyről a
lelkemből, hatalmas fájdalommal tört fel belőlem a zokogás. Percekig nem
tudtam abbahagyni, rázott a sírás, csak zokogtam, és potyogtak a
könnyeim. Mintha abban a pillanatban egyszerre éreztem volna át három
generáció anyáinak fájdalmát, és rajta keresztül abban a pillanatban
megjelent a hasonlóság a saját anyai ágamon végigvonuló csalódások és
szomorúságok, párhuzamos sorsok képében. Egy pillanat volt, mégis
hatalmas óriási bánatot, s aztán egy csendes, fáradt, de jóleső
megkönnyebbülést éreztem. Azt hiszem, hatalmas oldást kaptam akkor. A
furcsa az volt, hogy mindezt egy másik családi történet segítőjeként
éltem át. Katartikus élmény jelentett. Ekkor nyertem vissza saját lelki
békémet, és az a probléma, amivel előzőleg küzdöttem, azóta nem jött
elő. Valami megváltozott bennem. Ekkor elhatároztam, hogy
többször is elmegyek másoknak segíteni, mert azzal, hogy
közreműködésemmel igyekszem másoknak problémájukat megoldani, közben
magamon is képes vagyok segíteni. Mások problémáit látva, sokszor látok
hasonló dolgokat a saját családom őseinél felbukkanni, és ahogy idegen
embereknek segítek, magamon is segítek, ahogy ők részesülnek egy-egy
felállításnak köszönhető oldásban, úgy részesülünk mi segítők is ebben.
Ez a csodálatos az egészben. Itt érti meg az ember, hogy mindannyian egy
nagy egész részei vagyunk. Ha az egészen keletkezett sok apró kis sebet
egyenként begyógyítjuk, azzal a nagy egészet gyógyítjuk meg. Miközben
másokat gyógyítunk, mi is gyógyulunk általa, és talán az utánunk
következő generáció nem cipeli tovább a családi terheinket. Szívből
köszönöm mindenkinek (a két kiváló kineziológusunknak, Zsazsának és
Évának, akik nagyszerűen, végtelen türelemmel és szeretettel vezetik le
az összes családállítást, az állítást kérőknek és a segítőknek) ezeket
az élményeket. Szeretettel és köszönettel: Gabi