G.Zsófi

Be kell vallanom, ekkor még nem voltam rá nyitott, nem hittem benne.

2000-ben, 12 évesen végeztem el édesanyám közbenjárására a
gyerekagykontroll-tanfolyamot. Be kell vallanom, ekkor még nem voltam rá
nyitott, nem hittem benne, édesanyám látványos gyógyulása ellenére sem
(egy autoimmun betegségből gyógyította meg magát sikeresen az
agykontroll segítségével). Többször előfordult az évek során, hogy
apróbb nehézségeim miatt mégis a tanfolyami kézikönyvhöz fordultam, de
kezdeti lelkesedésem rendszerint elég gyorsan alábbhagyott. Amíg csak
kisebb problémáim voltak, addig így vagy úgy, de megoldottam őket
(kitűnő tanuló, cserfes, vidám kislány voltam alapból is). Azonban
évekkel később, amikor összecsaptak a fejem felett a hullámok, tudtam
hová, milyen módszerhez forduljak, miben bízhatok – tehát valahol mégis
gyökeret eresztett az agyamban ez a csodálatos lehetőség. Tapasztalatból
mondom tehát, hogy érdemes már gyerekkorban megismerkedni az
agykontrollal, még akkor is, ha esetleg úgy alakulnak a körülmények,
hogy évekig kihasználatlan marad. Fiatal felnőttkorban ugyanis már
biztonságot adhat a tudat, hogy az alapok felfrissítésével egy
rendkívüli módszer áll rendelkezésünkre problémáink megoldásához,
céljaink eléréséhez.