AZAKI

HOVA SIETNÉK? MEGÉRKEZTEM! 

„Teljes menetfelszereléssel – hátizsák, füles szatyor, gurulós bőrönd – tartottam aktuális tanfolyamom helyszíne felé. Korábban a BKV járműveit használtam, vagy taxiba ültem. Ezúttal valamilyen belső indíttatástól vezéreltetve gyalog vágtam neki a Rákóczi útnak a Keleti pályaudvartól a Blaha Lujza térig.

Félúton járhattam a pénteki csúcsforgalom zajaitól kísérve, amikor mintha kiürült volna az utca váratlanul csönd vett „körül”. A nap sugarai szinte átragyogtak minden teremtményen: a járókelőkön, házakon, járműveken. Minden és mindenki mozgott, ám mindez teljes csöndben, simogató, bársonyos csöndben történt. Míg egyszer valahonnan belülről megszólalt egy hang:

HOVA SIETNÉK? MEGÉRKEZTEM!

Nem tudom, mennyi idő alatt, s hogyan tettem meg a hátralévő métereket. Csak lassan tért vissza a korábbi érzékelés, és a forgatag visszanyerte korábbi képét. A történést kísérő béke élménye azonban azóta is arra késztet, hogy újra és újra visszatérjek annak forrásához, a csöndhöz…”