„A tanfolyam utolsó gyakorlatának végén választhattunk valakit, akinek szívesen üzennénk. Apu már régóta külföldön volt, és hosszú ideje nem telefonált. Ezért arra kértem a szintemen, hogy másnap fél 5-kor hívjon fel, mert anyuval mindketten otthon leszünk. Aztán teljesen meg is feledkeztem az üzenetemről. Délután éppen tv-nézéshez készülődtem, amikor megcsörrent a telefon. – Tessék! – szóltam bele. Amikor meghallottam édesapám hangját, eleredtek a könnyeim. Pontosan fél 5 volt!”